Pályázat

Békés Dóra vagyok, 28 éves, a repülőtéren dolgozom rakodásvezetőként. A szabadidőmben régóta végzek önkéntes munkákat, több évig főztem kávét hajléktalan embereknek egy melegedőben, 2013 óta pedig bántalmazott nők önsegítő Facebook-csoportját alapítottam és üzemeltetem, az Újrakezdés csoportot. Sosem volt életem része a sport, rendszerint ellógtam a tesiórákat, inkább a bokorban cigiztünk kinti futás címén. Jó húsban voltam, de nem voltam különösen kövér, úgyhogy nem jutott ilyesmi eszembe évekig. 2011-ben aztán elég rossz lelkiállapotba kerültem, pszichológushoz jártam, aki enyhén depressziósnak állapított meg. Sokat szorongtam és úgy döntöttem, történjen valami teljesen új, ami eltereli a figyelmem: holnaptól bokszolni fogok. Mindenki azt mondta, hogy úgyse fogom két hétnél tovább bírni, mert semmi sportmúltam nincs, úgyhogy csak azért is meg akartam mutatni. Megszerettem, és hamar az életem része lett az edzés, sok önbizalmat adott, noha tényleg nem voltam jó ebben a sportágban. Fokozatosan átszoktam az erősítő edzésekre ugyanott, majd később hot iron edzésekre kezdtem járni. Addigra már alap volt az életemben heti három valamilyen edzés. Azóta is járok hot ironra hetente egyszer és kétszer edzőterembe. Igyekszem valóban nagy súlyokat emelni és komolyan fejlődni. Mára már nagyobb súllyal guggolok, mint a testsúlyom és most 50 kg-ot nyomok fekve. A városban rendszerint biciklivel járok, gyakran a reptérre is, amin sokan meglepődnek, pedig nem fárasztó. A sport egyébként nem fogyasztott le, csak megerősített. 2015 tavaszán láttam meg magam egy nagyon előnytelen fényképen és úgy gondoltam, tudatosabban fogok étkezni: attól kezdve számoltam a kalóriákat, elhagytam a kenyeret, a sok édességet, és a kávémból a cukrot. 72-ből 58 kg lettem nyárra, amit azóta is tartok. Úgy gondolom, hogy a sport nyilván nem oldja meg az életünket, de komolyan segít kimászni a gödörből. Bármi bajom van, egy edzés mindig sokat segít rajtam, olyankor legyőzhetetlennek érzem magam.