Bukovenszki Gábor
271 szavazat
Az én történetem nem indul túl szépen, ma már azonban én formálom az életem. Koraszülött voltam. Születésem után nemsokkal, teljes vércserén estem át, majd észrevették, hogy valami gond van a szememmel. Egy családon belül öröklődő, genetikai látásprobléma. 9 hónapos koromtól szemüveget kellett viselnem és azt mondták, túl sok jóra nem számíthatok. 4 éves koromban édesapám agyvérzést kapott, így édesanyámra hárult minden szerep. Ő mindentől igyekezett óvni, így a sportoktól is. Félénk, vékony, visszahúzódó kissrác voltam, kevés baráttal. A gimnázium első évében aztán megismerkedtem a testépítéssel és 180 fokos fordulatot vett az életem. A középiskola végére már tudtam, hogy én ezzel szeretnék foglalkozni. Mindig saját kútfőből edzettem. Rengeteget olvastam a témában és kísérleteztem. Akartam a fejlődést, ezért folyamatosan tanultam. 2005-ben úgy éreztem eléggé felkészült vagyok már tudásban és fizikumban is arra, hogy megmérettessem magam életem első versenyén. Visszagondolva közel sem álltam még készen, de abból is rengeteget tanultam. Próbálkoztam később fekvenyomó versenyzéssel is, kisebb-nagyobb sikerekkel. Ekkor már edzőként dolgoztam és elkezdhettem másoknak is átadni azt a tudást, mentalitást amit idő közben megszereztem. Nagyon sok ismerősre és barátra tettem szert. Több mint 15 év edzéssel a hátam mögött eljutottam oda, hogy másoknak segíthetek új életet kezdeni. Az a régi félénk, vézna fiúcska már a múlté! A sport, az edzés és a szigorú táplálkozás megtanított arra, hogy nincsenek olyan akadályok, amelyeket kemény munkával ne lehetne legyőzni. Ha néha nem úgy sikerülnek a dolgok, akkor is tudom, hogy sohasem veszítek! Győzök vagy tanulok!
