Pályázat

Üdvözlet Mindenkinek! Sokak történetében megjelenik a "sport mindig az életem része volt", vagy a "gyerekkoromban sportoltam". Nos rám egyik sem igaz. A testnevelés órákat nyűgnek éreztem, ahol soha nem sikerült azt a teljesítményt hozni, amit elvártak volna. Nem tudtam kötelet mászni, szekrényt ugrani, stb.
Nem voltam kövér gyerek, de a sport nem játszott szerepet az életemben. Van egy kisfiam, a terhesség alatt nem szedtem fel leadhatatlan kilókat, sőt. A legfurcsább, hogy a szülés után viszonylag hamar leadtam a kilókat, és Tomi két éves koráig nem is volt rajtam sok felesleg.
Azonban 2013-ra 158 cm-es magasságomhoz sikerült 72 kg-os súlyt összeszedni, úgy döntöttem, hogy valamit tennem kell. Először elkezdtem szénhidrátban szegény étrendet követni, különös tekintettel a délután elfogyasztott ételekre. Amikor ennek hatása kilókban is elkezdett érződni, 2014 júniusában kezdtem el futni. Az első távom 1,8 km volt, és azt hittem, belehalok, úgy szúrt az oldalam, pedig lassan futottam. De egy nap kihagyás után újra elmentem, és utána próbáltam minden második napon egy kicsivel többet, vagy kicsivel gyorsabban teljesíteni. Őszre már folyton a futásról szóló újságokat és netes oldalakat böngésztem, hogy a “futás elméletéből” is felkészült legyek. 2015-ben a Telekom Vivicittán lefutottam életem első versenyét, 10 km-es távon, és a verseny hangulata annyira magával ragadott, hogy még abban az évben részt vettem a Coca-Cola Testébresztő Női Futógála 10 km-en és a SPAR Budapest Maraton® Fesztivál 10 km-én is, itt már 60 percen belül értem célba, ami nekem nagy eredmény. 2016. januárban pedig beneveztem a Telekom Vivicittá Félmaratonra. A végső időeredményem pedig minden elképzelésemet felülmúlta: 2:14:17! Azóta többszörös félmaratonista vagyok, idén pedig Bécsben is futhatok félmaratont. A súlyom az utána fotón 54 kg. Persze mindig van új cél, a versenyeken kívül idén szeretnék formásodni még jobban, úgyhogy nagy hangsúly lesz a keresztedzésen...