Jova Mihály
156 szavazat
Ma már jól vagyok, teljes értékű életet élek. A sport mindig az erőt, a kitratást, az egészséget és az újrakezdést, a talpon maradást jelentette számomra. 57 évesen ismét újra kellett kezdenem nulláról a mozgást. Tavaly decemberben ugyanis egy szívkatéterezésen estem át. 10 méter megtétele is nehézséget okozott. Januártól a lányom segítségével, aki gyógytornász, újra elkezdtem az edzéseket. Hogy miért hangsúlyozom, hogy újra? Az én történetem egészen 2000 októberéig nyúlik vissza, amikor egy súlyos autóbalesetben a 7.nyaki csigolyam eltört. Akkor a járás is kihívás volt, de felépültem. Majd 4 évre rá egy szívinfarktuson estem át. Ezek után fel is szaladt jó pár kiló. 108 kg volt a legnagyobb súlyom. Elkezdtem konditerembe járni, hetente akár 3-5 alkalommal. Az egész család támogatott és most is, mindannyian megváltoztattuk az étkezési szokásainkat, mert a cukorbetegség is megjelent az infarktus után. Többször eszünk kevesebbet, figyelünk a minőségre. A lányom elkezdett tavaly előtt WALKenergie edzéseket tartani, ez kifejezetten jó volt, hiszen a csoportos órák jó hangulata, a fokozatos terheléssel nem csak a testemnek, de a lelkemnek is erősítést adott. Fizikálisan is nagyon jól voltam, kb. 94kg voltam. Sajnos a tavalyi évben sok stressz ért, amiért egy újabb beavatkozás várt rám és kezdhettem újra. De a 88 kg-val a betegágyból újra felálltam és felállok, ameddig csak a szívem visz és a sport ehhez az eszközöm.
