Loboda Márk
1318 szavazat


22 éves vagyok, születésem óta vak. 20 kg-t fogytam egy év alatt.Korábban úsztam, néha abbahagytam és végül meghíztam.Egy nap a mérlegen állva azt éreztem,változtatnom kell. 21 évesen sokkal többre akarok képes lenni. Meg akarom hálálni a szervezetemnek, hogy kiszolgál engem.Keresni kezdtem a lehetőségeket, hogy hol tudnék mozogni.Fogyatékosságom nehezítette a helyzetet, amit inkább kihívásnak tekintettem.Teljesen máshol, máshogy akartam újrakezdeni.Csatlakoztam a SUHANJ! Alapítványhoz, ahol az önkéntesek megosztják a fogyatékosokkal a mozgás örömét.Úszni, majd futni jártam velük.Teltek a hónapok, múltak a kilók, egyre jobban élveztem a mozgást, több barátom lett, átalakuláson mentem keresztül.Mára ez az életmódom. Voltak mélypontjaim. Kollégistaként naponta 2-szer, sokat ettem. Ebéd a menzán, este gyorskaja, sok cukros üdítő volt a menü. Volt, hogy két étkezés között falási rohamok törtek rám. Amikor úgy döntöttem, változtatok, eleinte kinevettek a társaim, ezt nehéz volt megélni. Persze a futásban is adódtak nehézségek. Fejben is. Elhinni, hogy képes leszek többre, jobbra. Ma másként élek. Naponta többször,k evesebbet fogyasztok, a mozgásomhoz igazítom a kalóriákat. Teljes kiőrlésű kenyeret, több gyümölcsöt, zöldséget eszem, mellőzöm a cukrot. Mértékkel, de mindent eszem, hiszen élvezni kell az életet. Most 68 kiló vagyok. A közérzetem sokat javult, kevesebb alvással is többre vagyok képes. Érzem, hogy pörgök és pörög az anyagcserém is.Könnyebben tanulok, több barátom van,t öbb embert ismertem meg. Határozottabbá váltam, jobban képviselem magamat. Életem 1. félmaratonjára készülök a SUHANJ!-ban önállóan és Pausz Tamás edzővel heti 5 nap, különböző edzésekkel: 2 spinning, 2-3 futóedzés,1 úszás és erősítő csoportos órákon veszek részt. A sportban a legfontosabb az egészségem, a fittség megtartása, minden más csak másodlagos.Fellelkesít a változás, amin keresztülmentem. Mindenkit biztatnék, hogy ne féljen a változástól, csodálatos eredményeket elérve kicserélődünk. Sosem késő újraformálni magunkat, mert felbecsülhetetlen érzés.