Marton Mónika
31 szavazat
A történetem nagyjából 7 éve kezdődött. Akkor is boldog voltam, ellenben nem éreztem jól magam a bőrömben. Egyik napról a másikra eldöntöttem, hogy nem szeretnék magas vérnyomással küszködni és cukorbetegségben szenvedni, mire elérem a negyvenet. Azt gondoltam, hogy felelőtlen ember vagyok, ha így bánok azzal a testtel, amiben élek. Egy komoly csípőoperációval a hátam mögött, többszöri sikertelen diéták és a hozzá nem értett futás és kardió edzések után találkoztam a kettlebell, és a funkcionális edzés világával. Azóta is hálás vagyok Neked Zoli, hogy felnyitottad a szemem.
Lassan de biztosan elindultam az úton és elkezdtem tanulni.
Tanulni mozgásról, légzésről, táplálkozásról, testtudatról, önmagamról, ami egy azóta is tartó belső út és fejlődés, és ami engem boldoggá tesz.
Annyi pozitív visszajelzés és érdeklődés övezte a változást, hogy eldöntöttem, szívesen foglalkoznék a mozgással a munkám mellett.
3 évvel ezelőtt sportedzői képesítést szereztem, amit az SFG I képzés követett és elkezdtem órákat tartani. Tavaly elsők között jelentkeztem a funkcionális táplálkozási ismertek képzésre amit egy Tacfit edzői vizsga követett, hogy még átfogóbban tudjak segíteni.
Nincs megállás, szeretném folyamatosan képezni magam.
Talán a legbüszkébb arra vagyok, hogy szuper csoportok kovácsolódtak, összetartó barátságok születtek az edzéseimen, ahol mindenki remekül érzi magát. Együtt erősödünk, együtt fejlődünk, mert egy közösség vagyunk :-)
Hálás vagyok a sorsnak, hiszen a páromat is a mozgás által ismertem meg, 3 évvel ezelőtt egy balatoni edzőtáborban találkoztunk először és idén nyáron összeházasodunk.
Köszönöm.
(Ami a tényeket illeti, igyekszem hetente négyszer edzeni, kiegyensúlyozott táplálkozást követek, a cukrot és a finomított szénhidrátokat pedig kerülöm. @ 85 vs 64 kg)