Szászfai Gábor
57 szavazat


2014 október 22 - ez egy nagyon neves nap. 98 kilósan a kardiológustól hazafelé elgondolkodtam, mit mondott: "A vérnyomását nem tudom beállítani, már annyi gyógyszert szed, hogy többet nem adhatok. Jó lenne változtatni az életmódján vagy komoly gondok lesznek rövidesen." Másnap már egy teljesítmény túrán voltam, igaz csak 23 km és kellett hozzá jókora idő, mire célba értem. De élveztem, így aztán rendszeressé vált a dolog. Igazán 2015-ben kezdtem el túrázni. Szinte minden hétvégén, és egyre hosszabb túrákat mentem. Év végéig 68 túra alatt összesen 2454,40 km táv, 72432 m szintemelkedés és 18 tájegység. Májusában átléptem az első 150 km túrámat. Igaz, ezt még 3 részletben, 50 km-es szakaszokkal. Majd vérszemet kapva, hogy a kilók is szépen kopnak, a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek is apadnak - a napi 3 – 4 alkalommal szedett több szem gyógyszer 2 alkalomra apadt - ez hihetetlen motiváció volt. És a nyár meghozta az első egyben 100km-es túrámat. Na, ez újabb motiváció volt. Aztán hullottak a százasok. Majd 2016 még "durvábbra" sikerült. Lassan elhagytam minden vérnyomás csökkentő gyógyszert. A kardiológust csak ellenőrzés céljából láttam. Még többet gyalogoltam és még intenzívebben. Persze ez meg is látszott a teljesítményemen. Aztán jött egy ötlet, hogy talán tudok én kocogni is. Így egyre többet kocogtam bele a teljesítmény túrákba. 2016-ban már 7561km gyűjtöttem össze több mint 85 teljesítmény túrával és számtalan mozgalmi dologgal. Majd az ősz folyamán meglett az első terepfutó verseny teljesítésem is. Ez újabb motiváció. Aztán, hogy fokozni lehetett a dolgot, decemberben én lettem a Budai Térképkört legtöbbször teljesített túrázója, aminek egy köre is 82 km. És hát felfogni se tudtam igazán, mikor decemberben elkezdtek hullani a különböző kupák, elismerések.Ez tart szinte egész február végéig. Jelenleg alig érem el a 72 kilót. Ez 26 kiló zsír vesztés volt. A mozgás megmentette az életemet és szinte nincs is olyan nap, hogy ne mozognék.