Tóth László
30 szavazat


A húszas éveimben több éven át futottam, de egy idő után a bal térdem feladta, az edzések közben nagyon fájt az ízület. Ekkor abbahagytam a mozgást, elkönyveltem hogy kész, ennyi volt. Mivel hízékony vagyok, a kilók néhány év alatt bizony feljöttek rám, végül 120 kg-ot mutatott a mérleg. Súlyosbította a helyzetet, hogy problémáim voltak az alkoholfogyasztással, ami depressziót is okozott. A végső lökést az adta, amikor édesapám kórházba került, szintén az alkohol miatt. Akkor döntöttem el, hogy változtatok az addigi életemen, és örökre nemet mondok az alkoholra, helyette a mozgást választom.
A súlyfelesleg tetemes része egy év alatt ment le: biciklizés, majd a rossz idő beálltával szobabiciklizés formájában. Ennek köszönhetően a térdemet nem érte a teljes súlyom terhelése, viszont a pulzusszám kedvezett a fogyáshoz. Napi fél óráról indultam, majd fokozatosan toltam ki az edzés idejét egy órára. Minden munkanap végén indultam a céges konditerembe egy kis levezetésre. Egy idő után az étkezés rendberakását is elkezdtem, eleinte kalória kalkulátorral vezettem a tápanyag bevitelt, később már az ételek minőségére is hangsúlyt fektettem. A második évtől kezdve súlyzós edzéseket is elkezdtem végezni, személyi edzővel, aki egyben táplálkozási tanácsadó volt. Ekkor tanultam meg, hogy a megfelelő táplálkozás az alapja bármiféle testi változásnak, legyen az fogyás, vagy izmosodás. Öt napos heti edzésekkel, kardió gyakorlatokkal fűszerezve, a végső mérlegeléskor 89 kg voltam. Ez alatt az idő alatt rá kellett jönnöm, hogy a mozgás kulcsfontosságú az életemben, nem lehet időszakosan végeznem, hanem rendszeresen oda kell tennem magam. Az emberi anatóma nem alkalmazkodott a nyugati civilizáció tápanyagbőségéhez és mozgáshiányához, ezért a betegségek megelőzése miatt rendszeresen mozogni kell. Te készen állsz? Akkor tedd meg az első lépést!