Pályázat

Négy éve történt, hogy elegem lett 24 év zsírréteg mögött élt elzárkózottságából. Foghatnám az orvosok figyelmeztetésére az akkor már kórosan magas vércukorszintem miatt, de valójában a kórházi élmény, a szobatársaim reménytelenségének ijesztő valósága indított el az úton. Legmagasabb mért súlyom 147 kg volt, ami 79 kg-ig ment le. Kibújtam a fedezékem mögül. Újra megházasodtam, a fiaim példaképként tekintettek rám, a munkámban is újra sikeressé váltam. Lett egy új életem. Azóta is felfedezem magam, hogy milyen voltam azelőtt, hogy az értelmet csak az evésben, a hétvégi heverészésben, a délig alvásban láttam volna.
A mai napig nem gondolom, hogy fogyókúráztam volna, nem hiszek semmilyen kúra jellegű dologban. Az életmódomat változtattam meg, ez adott új élete, amit azóta is élek. Azzal kezdtem, hogy hetente 2-3 alkalommal bodyart-ra jártam, ahol azt az elvet vallotta az oktató, hogy mindneki találja meg a maga határait a fejlődéshez. Ez nagyon sokat segített nekem. A kórházi élmény után megváltoztattam az étkezési szokásaimat. Nem csak kevesebbet (1200 kcal) ettem, de minőségben is radikálisan más táplálékot vittem be, mint korábban. Csirkehús főleg, szinte semmi cukor, zöldség, gyümölcs, lassan felszívódó szénhidrátok. 50-30-20-as szabály a szénhidrát/zsír/fehérje arányra. Ezt a mai napig tartom, 2100 kcal napi energiabevitel mellett.
A sport az életem szerves részévé vált. Rájöttem, hogy fiatalon fanatikus sportoló voltam (cselgáncsoztam). Ma is az vagyok. 0 fok felett mindenhova, mindig kerékpárral járok. A bodyartot lassan személyi edzőre cseréltem (Tatarek Rezső), akinek nagyon sokat köszönhetek, hogy visszataláltam önmagamhoz. Aztán jött az asztalitenisz, amibe teljesen beleszerelmesedtem. Most heti 5-6 alkalommal, összesen 11-13 órát edzem és amatőr versenyeken indulok. Már nem tudom elképzelni az életem máshogy. Korábban azt gondoltam, hogy a 90-es éveket gyakorlatilag átaludtam. Most 47 éves vagyok és teljesen ébren.